Olvasási idő: 3 perc
Vannak dolgok, amiket Magyarország sikeres jövője érdekében egész egyszerűen meg kell haladnunk. Ilyen az egymás iránti közömbösségünk is.
Közös munkával kell kicsiszolnunk, jobbá kell válnunk. Nem újkori társadalmi jelenségre hívjuk fel a figyelmet, régről hozott baja ez a magyar nemzetnek.
„Ez a »kit érdekel?« régi veszedelme ennek az országnak, ahol az emberek és társadalmi osztályok egymás felé fordított tüskékkel nézik egymást, mint a vadgesztenyék az ágon. Azzal rontjuk el az életünket, hogy nem ismerjük, mert nem akarjuk egymást ismerni.”
Így elmélkedik Móra Ferenc 1932-ben. Akkor ő a magyar parasztsággal szembeni közönyön ütközik meg. A szegedi íróóriás maga is a parasztvilágból érkezve tisztában volt a parasztság sanyarú élethelyzetével, mindennapos problémáival, kilátástalanságával – és azzal is, hogy a társadalom felsőbb rétegeinek fogalma sincs minderről, hiszen számukra az Alföld népe ugyanolyan távoli, egzotikus világot jelentett, mint Közép-Amerika, vagy épp Belső-Ázsia népei.
Móra így zárja gondolatait “A magyar paraszt” című művében: „Bántani nem akartam senkit, se természetem nem olyan, se a mai idők nem arra valók – amivel nem azt akarom mondani, hogy nincs kitől számon kérni az úgynevezett nemzetfönntartó elem testi-lelki elhagyatottságát.
De én csak el akartam jajdítani magam, hogy emberek, népünk hatalmasai, vigyázzatok, itt több baj van, mint ahogy ti tudjá- tok, járjatok utána, hol a hiba, és segítsetek rajta! Mert nem az országházában van a magyar jövendő […]
És ne felejtsétek el, hogy nem lehet önfeláldozó hazaszeretetet követelni sorsdöntő években attól a néptől, amelyet Eötvös József törvényének hatvannegyedik esztendejében se tudtatok odáig vinni, hogy ismerje hazája ezeréves történetének elemeit, s lássa abban a maga szerepét!”
Vajon most, 94 évvel Móra gondolatait követően ismerjük-e eléggé hazánkat és látja-e benne minden honfitársunk a maga szerepét? Ismerjük-e egymást, sőt, akarjuk-e ismerni egymást, vagy még mindig „egymás felé fordított tüskékkel” nézzük egymást, „mint a vadgesztenyék az ágon”?
Szerintünk ne rontsuk el a közös életünket – keressük azokat a közösségeket, amelyek segítenek egyetértési pontokat találni, amelyek elősegítik egy magunkat jobban ismerő, egymással együttműködőbb Magyarország létrejöttét!