Olvasási idő: 5 perc
Habár Magyar Péter eredetileg bizonyára nem így értette, de jelenleg nincs pontosabb kifejezés, amely leírná azt a kommunikációvezérelt pszeudo-kormányzást, amelyet a Tisza Párt a hatalomra kerülése óta gyakorol.
Ennek lényegi eleme az a felismerés, miszerint a politika soha nem látott mértékben az szórakoztatóipar részévé vált. Ezt tapasztalhattuk a kampány alatt, és azóta is: nagysikerű propaganda-mozifilmek, százezres rendszerbontó koncertek, fiatalok által látogatott pártbulik, óriási nézettségű internetes politikai szórakoztató műsorok, életmód-influenszerek hada által előállított politikai tartalmak, és mindennapos közéleti mirelittartalmak árasztották el a magyar nyilvánosságot. Egyre kevésbé számít,ki vezetné jobban az országot, kinek van igaza egy adott kérdésben, vagy melyik politikai közösség kínál megalapozottabb válaszokat a jövő problémáira. Még kormányozni sem kell: a jelenleg tapasztalható energiaválság bizonyította, hogy még krízishelyzetben sem szükséges valós kormányzati válaszokat adni, elegendő csupán látszat-intézkedéseket hozni és folyamatos kommunikációval elfedni a valós cselekvés hiányát.
Valójában egyetlen dolog számít: ki tud jobb élményt kínálni, erősebb történetet mesélni, és olyan folyamatos performanszt nyújtani, amely képes lekötni (és szórakoztatni?) a választópolgárokat.
Már-már közhely, hogy a politika egyre kevésbé a közügyekről szóló vita, és egyre inkább figyelemért folytatott verseny. Mégis Magyar Péter és a Tisza Párt legnagyobb innovációja abban rejlik, hogy míg az előző kurzus a különböző kampányaival és tematizációs kísérleteivel csak feszegette a hagyományos politikai kommunikáció kereteit, addig az új kormánypárt teljesen felrúgta annak alapjait. A politikai cselekvés helyét átvette a permanens, teátrális, átgondolt történetvezetéssel rendelkező, közösségi médiára optimalizált tartalom-dömping, melynek egyetlen célja a választói figyelem fenntartása.
Ezzel az új típusú politikai élménygyárral szemben a hagyományos politikai kommunikáció szánalmasan vérszegénynek tűnik.
A kérdés ezért már nem pusztán az, hogy működik-e ez a politika. Láthatóan működik – olyan értelemben legalábbis, hogy választást lehet vele nyerni.
A valódi kérdés az, hogy vissza lehet-e még zárni a szellemet a palackba.
Aki egy következő választáson le kívánja győzni a mostani kormánypártot, annak szükségszerűen ugyanebben a műfajban kell-e jobbnak lennie? Még több tartalmat, még nagyobb látványosságot, még erősebb érzelmeket kell-e gyártania? Szükségszerű-e, hogy maga is szórakoztatóipari karakterré lényegüljön át? Vagy van még élet az „abszolút filmszínházon” túl?
Meggyőződésünk, hogy van más út.
Szerintünk a virtuális valósággal szemben nem egy még látványosabb szemfényvesztést kell felépíteni. Mert a politikának van egy olyan dimenziója, amelyet semmi nem képes teljesen helyettesíteni. A válasz a jelenlegi helyzetre a valóság: a valódi emberi kapcsolatokra épülő közösségek, közös értékeken alapuló cselekvés, a Hazánk iránt vállalt felelősség.
A Magyar Egység Mozgalom ezzel a szándékkal indult útjára. Célunk, hogy Magyarországon ismét erős, alulról szerveződő hazafias közösségek jöjjenek létre, amelyekben a közélet nem pusztán fogyasztandó tartalom, hanem valóban közös ügy. Olyan országos közösségi hálózatot építünk, amely összekapcsolja a nemzetben gondolkodó embereket, teret biztosít a párbeszédnek, és képes közös cselekvést elindítani.
A Magyar Egységben egymásra találhatnak azok, akik pártoktól függetlenül tenni szeretnének saját településükért és a Hazánkért.
Csatlakozz a közös munkához!
Egységben a Haza!