Olvasási idő: 13 perc
A Magyar Egység Mozgalom rendezvényén Bóka János volt európai uniós ügyekért felelős miniszter, országgyűlési képviselő, a Fidesz frakcióvezető-helyettese, Fodor Gábor, korábbi miniszter, a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet igazgatója és Hack Péter korábbi országgyűlési képviselő, jogtudós, egyetemi tanár vitatta meg a 17. alaptörvény-módosítás alkotmányjogi és politikai következményeit. A beszélgetést Kosztrihán Dávid, a mozgalom alapító tagja moderálta. A vita középpontjában a köztársasági elnök megbízatásának politikai okokból történő megszüntetése, az országgyűlési képviselők tizenkét éves, valamint a miniszterelnök nyolcéves cikluskorlátja, az Alkotmánybíróság szerepe, a kétharmados parlamenti többség határai és a magyar alkotmányos kultúra állapota állt.
Az országgyűlés döntése a résztvevők egybehangzó értékelése szerint nem egyszerű technikai alkotmánymódosítás, hanem a magyar alkotmányos rendszer jövőjét alapvetően meghatározó változás.
A moderátor az Alkotmánybíróság korábbi határozatait idézve emlékeztetett arra az alkotmányos alapelvre, hogy jogállamot nem lehet a jogállam ellenében építeni. A felvezetésben megjelent az a társadalmi vita is, amely szerint sok választópolgár nem jogi érveket, hanem igazságtételt vár az új politikai többségtől.
Bóka János szerint a módosítás legveszélyesebb eleme, hogy a mindenkori alkotmányozó többség saját politikai ellenfeleinek indulási lehetőségéről dönthet. Álláspontja szerint ezzel megszűnik a demokratikus választások végső garanciája: a választók már nem szabadon dönthetnek arról, kik közül választanak. Különösen súlyosnak nevezte a köztársasági elnök mandátumának megszüntetését előíró rendelkezést, amely szerinte nem is tekinthető valódi alkotmánymódosításnak, mivel nem általános normát alkot, hanem egyetlen személyre vonatkozó döntést hoz. Ezt “címkézési csalásnak” nevezte: a szöveg alkotmánymódosításként jelenik meg, valójában azonban egyedi személyi döntés.
Fodor Gábor a jogállamiság filozófiai alapjait emelte ki. Szerinte a demokrácia abból indul ki, hogy senki sem birtokolja kizárólagosan az igazságot, ezért az igazság csak társadalmi viták (és ezt biztosító jogi garanciák) révén közelíthető meg. Éppen ezért téves az a szemlélet, amely a jogállamot az igazságtétel akadályának tekinti. Úgy vélte, hogy a személyre szabott jogalkotás, a visszaható hatály és az ellenzéki szereplők kizárása egyaránt összeegyeztethetetlen a jogállami működéssel.
Hack Péter még tovább ment, amikor úgy fogalmazott: a 17. alkotmánymódosítás révén nem egyszerűen sérülnek a fékek és ellensúlyok, hanem megszűnnek. Szerinte a köztársasági elnök eltávolítása olyan precedenst teremt, amely alapján a jövőben bármely alkotmányos tisztségviselő mandátuma politikai döntéssel megszüntethető lenne. Ez hosszú távon teljesen kiüresítené az alkotmányos intézmények függetlenségét.
A résztvevők részletesen foglalkoztak azzal is, hogy mennyiben vezetett a jelenlegi helyzethez a korábbi tizenhat év alkotmányozási gyakorlata. Fodor Gábor és Hack Péter egyaránt úgy látták, hogy a 2011-es Alaptörvény és a választási rendszer egyoldalú átalakítása megteremtette azt a politikai kultúrát, amelyben egy kétharmados parlamenti többség természetesnek tekinti, hogy az ellenzék bevonása nélkül alakítja át az alkotmányos rendszert. Ugyanakkor hangsúlyozták: ez nem igazolja a jelenlegi lépéseket, hanem éppen ellenkezőleg, arra figyelmeztet, hogy végre szakítani kellene ezzel a gyakorlattal.
Bóka János szerint a 17. módosítás minőségileg más kategóriát jelent a korábbi gyakorlathoz képest, mert nem egyszerű alkotmánymódosításokról, hanem konkrét személyeket érintő politikai döntések alkotmányba emeléséről van szó.
A vita egyik legélesebb pontját a képviselői mandátum tizenkét éves, illetve a miniszterelnöki tisztség nyolcéves korlátozása jelentette. Bóka János szerint semmilyen magyar alkotmányos hagyomány vagy politikai tapasztalat nem indokol ilyen korlátokat. Ironikusan úgy fogalmazott: ha valóban a választójog kiterjesztése volna a cél, akkor akár heti váltásban, sorsolással is lehetne országgyűlési képviselőket kijelölni.
Fodor Gábor szerint a parlamenti munka hivatás, amelyhez hosszú évek tapasztalata szükséges. A tizenkét éves korlátozás éppen azokat a politikusokat távolítaná el, akik addigra rendelkeznek a legnagyobb szakmai tudással. Emellett visszaható hatálya miatt kifejezetten az ellenzéki pártok jelenlegi vezető politikusait zárja ki a következő választásból.
Hack Péter úgy vélte, hogy a szabályozás valójában nem a politikai megújulást szolgálja, hanem az ellenzéki politikusok meggyengítését. Szerinte a politikai befolyás nem szűnik meg attól, hogy valaki hivatalosan nem lehet képviselő; a háttérből ugyanúgy irányíthatja politikai közösségét, ezért a módosítás inkább informális hatalmi viszonyokat erősítene.
A nemzetközi reakciókról szólva Bóka János hangsúlyozta, hogy Magyarország alkotmányos berendezkedésének elsődleges őrei a magyar alkotmányos intézmények. Az európai intézményekkel folytatott párbeszédet fontosnak tartja, de nem tekinti őket a magyar alkotmányosság végső bíráinak. Ugyanakkor azt is kijelentette: ha az Európai Unió most nem fogalmaz meg hasonló kritikákat, mint amelyeket korábban a Fidesz-kormányokkal szemben tett, az szerinte azt bizonyítaná, hogy a korábbi jogállamisági kifogások politikai, nem pedig elvi alapon születtek.
Fodor Gábor szerint várhatók nemzetközi kritikák, de biztosan nem olyan intenzitással, mint korábban, mivel Magyarország az előző évek konfliktusai miatt elszigetelődött az Európai Unióban. Úgy vélte, a korábbi magyar diplomácia jelentős részben maga idézte elő ezt a helyzetet.
A beszélgetés végén szó esett a tervezett új alkotmányozásról is. Fodor Gábor hangsúlyozta, hogy egy alkotmány értékét nem kizárólag szakmai minősége adja, hanem az is, hogy széles politikai konszenzus áll-e mögötte. Hack Péter szerint valódi konszenzusos alkotmányozásra csak kivételes történelmi helyzetben van lehetőség; jelenleg inkább arra számít, hogy egy újabb egypárti alkotmány születhet.
A közönség kérdéseire válaszolva Bóka János úgy értelmezte a kormány lépéseit, mint tudatos politikai erődemonstrációt. Véleménye szerint a köztársasági elnök eltávolításának célja annak demonstrálása, hogy az új politikai többség az állam legmagasabb közjogi méltóságával is azt teheti, amit akar, ezzel pedig minden más állami szereplő számára is világos üzenetet küld.
Hack Péter ismertette azokat a jogi lehetőségeket is, amelyek a köztársasági elnök előtt állnak. Elmondta, hogy az államfő az Alkotmánybírósághoz fordulhat, amelynek döntenie kellene arról, hogy a vitatott rendelkezések valóban alkotmánymódosításnak minősülnek-e, vagy valójában olyan egyedi személyi döntések, amelyek nem bújtathatók alkotmánymódosítás formájába.
A vita végkövetkeztetése az volt, hogy a 17. alaptörvény-módosítás túlmutat egy egyszerű alkotmánymódosításon. A résztvevők ugyan eltérően ítélték meg a korábbi alkotmányozási gyakorlat felelősségét, de egyetértettek abban, hogy a személyre szabott alkotmányozás, a visszaható hatályú szabályok és a politikai ellenfelek alkotmányos eszközökkel történő kizárása súlyos kérdéseket vet fel a magyar jogállam, a hatalommegosztás és a demokratikus verseny jövőjével kapcsolatban.
Ne csüggedj, ha nem tudtad élőben hallgatni a beszélgetést, hamarosan a teljes beszélgetést közzétesszük saját felületeinken!
Addig is kövesd az oldalt, hogy ne maradj le semmiről!
