Olvasási idő: 15 perc
„𝘼 𝙙𝙚𝙢𝙤𝙠𝙧𝙖𝙩𝙞𝙠𝙪𝙨 𝙫𝙚𝙧𝙨𝙚𝙣𝙮𝙣𝙚𝙠 𝙡𝙚𝙝𝙚𝙩𝙣𝙚𝙠 𝙜𝙮𝙤̋𝙯𝙩𝙚𝙨𝙚𝙞 é𝙨 𝙫𝙚𝙨𝙯𝙩𝙚𝙨𝙚𝙞, 𝙖 𝙣𝙚𝙢𝙯𝙚𝙩𝙣𝙚𝙠 𝙖𝙯𝙤𝙣𝙗𝙖𝙣 𝙣𝙚𝙢.”
Kezd közhellyé válni, hogy a nemzet megosztott. Közhely, mert mindannyian érezzük, hogy igaz. A 2026-os országgyűlési választás lezárult, de a kampány során felhalmozódott indulatok, sérelmek és bizalmi válság nem tűnt el a szavazófülkék bezárásával. Az országgyűlési mandátumokért folyó politikai verseny véget ért, a politika és a kampány belső feszültségei azonban velünk maradtak.
Sokan sokféle elemzést tettek már közzé ennek okairól és következményeiről. Legalább ilyen fontos kérdés azonban az is, hogy milyen közös alapokra építve lehetne újra megerősíteni a közös nemzeti minimumainkat, és hogyan lehetne mérsékelni azt a megosztottságot, amely egyre inkább a magyar társadalom egészét jellemzi.
A demokratikus versenynek ugyanis lehetnek győztesei és vesztesei, a nemzetnek azonban nem.
Ahhoz, hogy Magyarország a következő időszak kihívásaira sikeresen tudjon válaszolni, szükség van azokra a minimális egyetértési pontokra, amelyek lehetővé teszik a nemzeti egység kialakítását a politikai törésvonalakon túl is.
Ha azokat a dolgokat keressük, amelyekben egy társadalom egyetérthet és el tud fogadni közös létezésének előfeltételeként, akkor két módszertanhoz fordulhatunk.
Az első módszer arról szól, hogy megkereshetjük azokat az egységpontokat, amelyekben a társadalom tagjai korábban már egyetértést tudtak kialakítani, és ezeket vesszük alapul. Alapul szolgálhat a korábbi alkotmányozás során megszületett értékalap, a korábbi népszavazások során megszületett értékválasztások, a politikai viták szintézisei, konzultációk és széles társadalmi viták eredményei.
A második módszer, hogy húzunk egy éles vonalat a múlt és a jövő között, és azt mondjuk, hogy valamilyen oknál fogva nem fogadjuk el kiindulási alapként azokat az értékeket, amelyek a múltban születtek. Ha viszont hiszünk a népfelség elvében és a demokrácia eszményében, akkor az újonnan megszületett értékalapról alapos és kiterjedt társadalmi vitát kell folytatni.
A Tisza Párt és az általuk alapított új magyar kormány jelenleg egyik módszertant sem alkalmazza. Hiába ígérték a választási kampányban, hogy megtartják mindazt a korábbi időszakból, amely elfogadott és jó volt, most mégis épp az ellenkezőjét látjuk: valójában nem törekednek a korábban kialakult társadalmi konszenzusok megerősítésére, ugyanakkor nem kezdeményezett olyan széles körű társadalmi vitát sem, amely új nemzeti egyetértési pontok kijelölését szolgálná.
A közéletben ehelyett továbbra is a politikai konfliktus logikája érvényesül – hiszen jól tudják, hogy az egyetlen dolog, ami politikai közösségüket egyben tartja, az a Fidesz elutasítottsága. Ha ez tartós állapottá válik, és nem születik egyetértés a nemzeti minimumok kérdésében, fennáll annak a veszélye, hogy a politikai törésvonalak még inkább társadalmi törésvonalakká válnak. Egy ilyen folyamat hosszú távon a nemzeti együttműködés képességét is alááshatja.
Pedig a nemzeti minimumok kijelöléséhez jó alapokkal rendelkezünk
A magyar emberek többsége egyetért abban, hogy minden embert megillet az emberi méltóság és az alapvető tisztelet, valamint, hogy az egyéni szabadság másokkal együttműködve válik teljessé.
A családot és a nemzetet a legtöbben ma is életünk legfontosabb közösségeinek tekintik, amelyek nemzeti összetartozásunk alapját adják.
A magyarok döntő többsége fontosnak tartja a munka becsületét, a teljesítményt és a tisztességes helytállást. Széles körű egyetértés van abban is, hogy segítséget kell nyújtani az elesetteknek és az alacsony jövedelműeknek.
A legtöbben olyan országban szeretnének élni, ahol az állam és a polgárok közös célja a biztonság, a rend, az igazságosság és a jólét megteremtése. A magyar emberek többsége szerint a demokrácia alapfeltétele, hogy az állam a polgárok érdekében működjön, ügyeiket tisztességesen, részrehajlás és visszaélések nélkül intézze.
A magyarok túlnyomó többsége büszke Magyarország ezeréves történelmére, államiságára és arra, hogy a keresztény, európai civilizáció részei vagyunk. Csaknem mindenki büszke azokra, akik az ország megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdöttek. Ugyancsak büszkeséggel töltenek el minket a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásai.
A magyar emberek többsége fontosnak tartja Magyarország történelmi hagyományainak, alkotmányos örökségének és nemzeti jelképeinek tiszteletét. Széles körű egyetértés mutatkozik abban is, hogy Magyarországnak meg kell őriznie történelmi, kulturális és alkotmányos önazonosságát, és az államnak kiemelt felelőssége van e hagyományok és értékek védelmében.
Miközben becsüljük országunk különböző vallási hagyományait, tisztában vagyunk a kereszténység nemzetmegtartó szerepével is. Történelmi vívmányunk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.
A magyarok szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy meg kell őriznünk nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat és természeti értékeinket, valamint vigyáznunk kell az ország erőforrásaira, hogy a következő nemzedékek is jó körülmények között élhessenek Magyarországon. A magyarok elsöprő többsége szerint fontos, hogy megőrizzük a nemzet szellemi és lelki egységét.
Talán még mindig bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában és még mindig hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.
E sorok írója azt gondolja, hogy a fentiek alkalmasak lehetnek arra, hogy közös értékalapot szolgáltassanak arra, hogy ezekből levetítve meghatározzuk a közös céljainkat is. Ha pedig a közös alap és a közös célok is meg vannak határozva, könnyebben sorsközösséget is vállalni egymással – vagyis nemzetként viselkedni.
A fent felsorolt értékek mindegyike a Nemzeti Hitvallásból származik
Annak ellenére, hogy ezek az értékek vitán fölül állva egyetértés tárgyát képezik, a Magyar Péter vezette kormány úgy döntött, hogy a Nemzeti Hitvallást (ami Magyarország Alaptörvényének első fejezete, Preambuluma is egyben) eltávolíttatja a magyar közintézményekből. A döntés végleges, nem opcionális, az intézményvezetők nem mérlegelhettek.
A Nemzeti Hitvallás eltávolítása alapján nehéz más következtetésre jutni, mint hogy az új kormány nem tekinti a korábbi alkotmányozás során kialakult értékrendet a nemzeti egyetértés megfelelő alapjának. Vagyis nem számíthatunk a fent leírt „első módszer” alkalmazására.
Ebben az esetben azonban szükségszerűen felmerül a kérdés: milyen új alapokra kívánja építeni a nemzeti egységet? Erre csak egy széles körű társadalmi vita adhatna legitim választ.
Hogy mit várhatunk társadalmi viták terén az új kormánytól, arra már kaptunk egy fontos példát az uniós források kapcsán
Május végén Magyar Péter és Ursula von der Leyen bejelentette, hogy politikai megállapodás született 16,4 milliárd eurónyi, korábban zárolt, Magyarországnak járó forrás felszabadításáról. Hogy ezért cserébe mit kellett vállalnia a magyar kormányfőnek, arról a mai napig nincs hivatalos forrásból származó információnk.
Magyar Péter azt állítja, hogy csak korrupcióellenes intézkedéseket kell hoznia Magyarországnak – de aki tud olvasni a politikai nyilatkozatok sorai között, annak hamar összeállhat a valódi kép.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke már a magyar választásokat követő napon azt szorgalmazta, hogy az Európai Unió külpolitikai kérdésekben térjen át a minősített többségi döntéshozatalra, és szűnjön meg az egyhangúságot igénylő vétó lehetősége. Vagyis Bizottság vezetője az első adandó alkalommal szót emelt a magyar külpolitikai érdekérvényesítés egyik leghatékonyabb eszköze ellen.
Nem sokkal később az Európai Unió megnyitotta az Ukrajna uniós csatlakozásáról szóló tárgyalások első, alapvető kérdéseket érintő fejezetét. Ezzel hivatalosan is kezdetét vette a háborúban álló, gazdaságilag mélyponton lévő Ukrajna csatlakozási folyamata.
Arról is képet kaphatunk nemrég, hogy Brüsszel milyen további változásokat várna el Magyarországtól: az Európai Bizottság által nemrég megküldött országspecifikus ajánlásai között szerepel a hatósági üzemanyagárak és az árrésstopok kivezetése, a 13. és 14. havi nyugdíj megszüntetése, a bankokat, energiacégeket és multinacionális vállalatokat érintő különadók megszüntetése, az otthonteremtési támogatások felülvizsgálata, valamint a lakossági rezsivédelem kivezetése is.
Az uniós pénzek felszabadításának kevésbé látható, ám pénzügyileg súlyos feltétele a menekültügyi szabályozás uniós joghoz szabása, valamint Brüsszel a jogállamisági „horizontális feltételek” részeként vizsgálja az Alapjogi Charta érvényesülését is, ideértve az LMBTQ jogok érvényesülését is.
a kormány úgy kíván szakítani a korábban követett politikai irányvonalakkal, amelyben a magyar társadalom többször is egyételmű véleményt nyilvánított, hogy azt nem előzte meg érdemi konzultáció, erről sem társadalmi vita nem folyt, sem közvetlen felhatalmazás kérése nem előzte meg a döntést.
Ha valóban ez történik, akkor Brüsszelben most pezsgőt bonthattak.
Pont ezért fontos ismét megállapodnunk egymással a nemzeti minimumok kérdésében. Ha nem léteznek nemzeti egyetértési pontok, vagyis nincs közös értékalap, akkor nincsenek vörös vonalak sem. Akkor valóban igaz, hogy csak „választást kell nyerni, utána mindent lehet”.
Ha nincs közös nemzeti értékalap, akkor nem lesz miért egyben maradjunk.
A Tisza Párt azzal kampányolt az elmúlt két évben, hogy saját elmondásuk szerint rengeteg eloltandó tűz van ma Magyarországon, mellyel a Fidesz nem törődött, de majd ők… Nehéz vitatni, hogy van mihez nyúlni, ha az ember javítani akar a közállapotokon.
Mégis mindezek ellenére a Tisza-kormány szimbolikus intézkedései megelőzték ezeket a sürgősségi beavatkozásokat: visszakerült az Európai Unió zászlaja a magyar Parlamentre, a Nemzeti Hitvallás pedig kikerült a közintézményekből.
Talán nem véletlen.
A dolgoknak néha önmagunkon túlmutató jelentése van.
(A szerző Litkei Máté, a Magyar Egység Mozgalom vezetője)