Gondolatok egy egységesebb Magyarországról

A 2026-os választás túlmutat a pártpolitika világán. Arra is rávilágított, hogy egy ország jövője nem pusztán a politikai intézményrendszer állapotán múlik, hanem azon, hogy léteznek-e még olyan közös értékek, célok és egyetértési pontok, amelyek mentén a társadalom képes önmagát nemzeti közösségként meghatározni.

Erről beszélt Litkei Máté, a Magyar Egység Mozgalom vezetője a mozgalom első nyilvános rendezvényén június 4-én. Alább a beszéd teljes terjedelmében:

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Néhány nappal ezelőtt valaki megkérdezte tőlem: van-e értelme ma Magyarországon mozgalmat szervezni? Főleg a mostani körülmények között…

Egy pillanatra el kellett gondolkodnom, de végül a következőt válaszoltam: szerintem főleg a mostani körülmények közt van értelme mozgalmat szervezni!

Mert ha körbenézünk, azt látjuk, hogy baj van.

Példának okáért ma Magyarországon csak olyan pártok rendelkeznek parlamenti képviselettel, amelyek saját meghatározásuk szerint a nemzeti érdeket képviselik, de hiába: a magyar társadalom megosztottsága soha nem látott mértéket öltött.

Ezek az Országgyűlésben lévő pártok a nagy civilizációs kérdésekben hasonló értékajánlatokat fogalmaznak meg a választók felé – például a határok védelme, békepártiság, szuverenitás védelme, és a sort még hosszasan lehetne folytatni –, mégsem képesek együttműködni akár csak ezekben a nagy ügyekben.

A választási kampány lezárulta után az emberek nyugalmat, konszolidációt és a közélet normalizálódását várták. Ehelyett a kampány végtelenített folytatását és folyamatos politikai eszkalációt kapták helyébe.

És közben azt látjuk, hogy a közbeszéd állapota soha nem látott mélységekbe süllyedt.

Vagyis összefoglalva: egyértelműen baj van.

A baj természete pedig abban áll, hogy meggyengült a köztünk lévő szövetség. A magyar ember és magyar ember között fennálló ezeréves szövetség, amely lehetővé teszi, hogy egy nemzetnek nevezzük magunkat.

A nemzet ugyanis nem más, mint közös értékalapon, egymással sorsközösséget vállaló és a jövőre szövetséget kötő emberek közössége.

Márpedig egyértelműen megállapítható, hogy az elmúlt időszakban elhalványultak a közös értékeink, egyre kevésbé vagyunk hajlandók egymást sorstársakként tekinteni, és teljességgel képtelenek vagyunk magunk számára közös célokat meghatározni.

Valójában a Magyar Egység Mozgalom ezen felismerés alapján, sok-sok baráti beszélgetést követően indult útjára.

A Mozgalom célja nem más, mint egy pártpolitikán felülálló, alulról szerveződő, cselekvő közösségekből álló hálózat létrehozása, mely képes megtalálni, vagy megalkotni azokat a nemzeti egyetértési pontokat – nevezhetjük ezeket akár nemzeti minimumnak is –, amelyek mentén közelebb kerülhetünk az egymással párbeszédre hajlandó, meghatározott ügyek mentén együttműködni képes polgári Magyarországhoz.

Most azt tapasztaljuk, hogy az ország egyik fele ünnepel és tort ül, a másik fele csalódott és úgy érzi, hogy magára lett hagyva. Az általunk életre hívott, Egységes(t) néven futó rendezvénysorozat első eseményével ma este elsősorban az utóbbi, kissé reményvesztett táborhoz szólunk.

Meghívott előadóinkkal azt próbáljuk körüljárni, hogy mi vezetett ehhez a választási eredményhez, és mindebből milyen következtetések vonhatók le az ország jövőjére vonatkozóan.

De nekünk mindkét táborral dolgunk van, mert mindkettőhöz szólnunk kell, mindkettő felé kezdeményeznünk kell, és a sikeres magyar jövő érdekében meg kell próbálni közös pontokat találni.

Az sem véletlen, hogy éppen ma, a Nemzeti Összetartozás Napján indítjuk útjára ezt a kezdeményezést.  Akik ma sötéten tekintenek az előttünk álló évekre, azoknak emlékeztetőként szolgáljon a mai nap. Június 4. sokáig egy nemzeti gyásznap évfordulója volt, de 2010-ben közös elhatározásból a nemzeti egység napjává nemesedett. Mindez azért volt lehetséges, mert 90 évvel a nemzeti tragédiát követően egységesek tudtunk lenni a nemzeti lét alapkérdéseiben.

Úgy gondolom ez ma sincs másként: ha meg tudjuk találni a nemzeti egyetértési pontokat és hajlandók vagyunk közösen tenni egy sikeres magyar jövőért, akkor Magyarország előtt ismét a lehetőségek kora nyílik meg.

Professzor Dr. Stumpf Istvánnak és Kacsoh Dánielnek köszönöm, hogy elfogadták a felkérésünket és gondolataikkal hozzájárulnak ehhez a folyamathoz. Szintén köszönettel tartozom a szervezőtársaimnak a rengeteg elvégzett munkáért és a Scruton-nak, amiért rendelkezésre bocsátotta a helyszínt.

Önöket pedig arra kérem, hogy csatlakozzanak ehhez a nemzetépítő munkához, csatlakozzanak a Magyar Egység Mozgalomhoz, és ne felejtsék: Egységben a Haza!

Köszönöm, hogy meghallgattak.”